Harmincas évei elején járó friss apaként megszűnt a múlt és a jövő, értelmét vesztették az igeidők azokban a hetekben, amiket otthon töltöttem a kis családommal a kislányunk megszületését követően.
Azon kevés alkalmak egyikén, amikor a feleségemmel sikerült beszélgetnünk, derült égből villámcsapásként ért a gondolat: blogba foglalhatnám a memoárjaimat.
Számos témának olvastunk utána egy-egy sírás közben: hogyan használjuk a szélcsövet; miért úgy veszi a gyerek a levegőt; mik azok a pöttyök az arcán; és persze írásokat kerestünk, amiket újfent megmutathattunk azoknak, akik már az első héten nemtetszésüket nyílvánították ki, hogy még mindig nem foghatják (vagy láthatják) a babánkat.
Volt, amit könnyebben megtaláltunk, volt amit nehezebben. Ritkán volt olyan, hogy ne találtunk volna egymással ellentétes gondolatokat ugyanarról a kérdésről.
Ezt a helyzetet nem is szeretném e bloggal tovább erősíteni.
Mitől kíván hát ez a blog több/más lenni, mint az eddigiek?
Nem kíván se több, se jobb lenni. Sem tanácsadás nem lesz, sem tuti tippek, sem bevált praktikák. Legalábbis igyekszem távol tartani magam ettől, tekintve hogy egyáltalán nincs tapasztalatom és hozzáértésem a témában. Mikor e sorokat írom, alig több mint két hete vagyok apja egy gyönyörű kislánynak.
Ugyanakkor élménybeszámolóval így is tudok szolgálni.
Apaként. Főként apává váló férfiaknak.
Kisebb arányban lesz szó a születést megelőző időszakról, és nagyobb részt az azt követő hónapokról, talán évekről.
Ha az olvasó szokott szoktál olyan írásokra keresni, mint milyenek az első éjszakák otthon, vagy hogy jó-e fogadni vendégeket miután hazajött a baba és a mama, akkor reményeim szerint fogsz itt találni olvasásra érdemes bejegyzéseket.